Erre a felhozatalra pedig nem is nagyon lehet mást mondani, csak azt, hogy erős, mint Fekete Laci bácsi a legszebb formájában. Az estét a csak csajokból álló Cherry Bomb nyitja, akik a legtökösebb rock’n roll dalokat tolják, majd az a Stiff Bastard lép a színpadra, akik ősszel úgy zúzták fossá a Tündérgyár akkor elkészült koncerttermét, hogy gyakorlatilag kezdhettük újra az egész építkezést.
A Stiff Bastard után pedig az este két nagyágyúja, a Superbutt és a Blind Myself játszik. Róluk nyilvánvalóan nem érdemes különösebben ajánlót írni: aki tisztában van ezzel a két csapattal, az úgyis itt lesz szilveszterkor, akik pedig nem, azok valószínűleg valami retropartin fogják tölteni az év utolsó estéjét, távol minden zajos gitárhangtól. Ami fontos, hogy mindkét zenekar különleges programmal áll a színpadra, és tőlük még eddig nem hallott feldolgozások is terítékre kerülnek majd. Az estére a koronát a Wrong Side Of The Wall két oszlopos tagjának, a Becherovka-barát Oszkárnak és Csobinak a közös DJ-zése teszi fel a koronát, akik ekkorra már valószínűleg vaddisznórészegen fogják a legveretesebb metálhimnuszokat CD-ről prezentálni.
Ezek után már csak a konkrétumok maradtak hátra: kapunyitás este nyolckor, belépő kétezer, időpont – természetesen – 2010. december 31.
Az, hogy Justin K. Broadrick csodákra képes, nem pusztán tény, hanem egy egész színteret meghatároz aranyigazság is, hiszen az egykori Godflesh agya – hála további projektjeinek, valamint nyughatatlan zeneszerzői kényszerének – kétségkívül az egyik leghatásosabb ikon a kísérleti zenék szubkultúrájában. És hogy mi történik olyankor, ha egy ilyen nagyformátumú karaktert rászabadítanak egy olyan zenekarra, amely érezhetően a már szükségessé vált önmeghatározás visszavonhatatlan lépése előtt áll? Még szép, hogy úgy kavar meg mindent, amennyiben azt a végeredmény meglepetésszerű elánja megkívánja.
Lényegében ez esett meg a Budapesten tavaly nyáron bemutatkozó Constants esetében is, hiszen hősünk már a zenekar legutóbbi lemezéhez is készített – gyakorlatilag teljes önszorgalomból – egy hatásosra sikeredett remixet, ám még akkor sem sejthette, hogy alig egy év múlva tényleg kihozza a legtöbbet a srácokból. Pedig az idén megjelent If Tomorrow The War címre keresztelt nagylemez tényleg ott lesz az év legfontosabb megjelenései között, hiszen a kiadvány a már meglévő post-rock és indie határmezsgyéjén kikristályosodni látszó zenei arculatot teljesen kifacsarta önmagából. Ugyan a post-rock elemek megmaradtak a zenei palettán, ám az örömzenei attitűd helyett egy olyan karakteres aurával találkozunk, amelyben hangsúlyos és valóban kisugárzás-teremtő zajfátylak és morózus hangszőnyegek egészítenek ki egy már post-hardcore megszólalásba oltott kísérleti arculatot. A gitártémák dallamossága a Quicksandet és a Renee Heartfeltet idézi, míg a megszaporodott énekdallamok – egyensúlyt alkotva a Sights & Sounds, valamint Tombs-vendégszereplés eredményezte alkalmi acsarkodásokkal – némi shoegaze-ízt is kölcsönöznek a produkciónak, így a Constants mára végképp kinőtte magát a hazánkban már szintén megfordult Caspian árnyékából.
Ugyanilyen örömmel jelentjük be, hogy az előzenekar pozíciójában mintegy hiánypótló jelleggel a Translation Loss (Rosetta, East Of The Wall, City Of Ships) üdvöskéjét, a szintén bostoni Irepresst tisztelhetjük. A Davé-testvérek zenekara főként ínyencek számára ajánlott, hiszen felebarátaink lényegében nemcsak a hetvenes évek szellemiségéből merítve játszanak progresszív rockot – realizálva azt napjaink információmennyiségében, hanem vissza is hozták a post-rockot a táncparkettre. Így talán senki sem lepődik meg azon, ha jazzes közjátékok, elektronikus aláfestések, hol drum ’n’ bassbe, hol lágy trip-hopba hajló ütemmontázsok, netán agresszívebb tördelések is megférnek egy alapvetően post-rock és post-metal ihlette zenei közegben. Persze a valódi izgalomfaktor épp abban a sokszínűségben rejlik, amelynek eredményeként biztosak lehetünk abban, hogy már új, ingyenesen letölthető egydalos – ám immáron állandósított énekdallamokkal felruházott – kislemezével (Shaolin Knights) turnézó zenekar Budapesten is bizonyítani fogja, hogy nem véletlenül állhattak már egy színpadon az Isisszel, a Kayo Dottal, Prefuse 73-vel, vagy épp a God Forbiddal, tán a Hatebreeddel.
Hazai oldalról a marionette ID fogja indítani az estét, akik a Gifts From Enola előtt is megmutatták, hogy az immáron tényleg kanyarban levő új lemez dalai megérdemlik a közönség figyelmét.