Talán másfél évvel ezelőtt hazavittem a Boráros térről egy fénymásolt koncertplakátot. Annyira emlékeztetett a régi fanzinokra, hogy képtelen voltam ott hagyni. Ez az:
Utánanéztem a fellépőknek, és jó darabig terrorizáltam a környezetemet, hogy jöjjön el velem valaki Rejtély koncertre, mert ezt a zenekart mindenképpen látni szeretném élőben. Aztán elhalt a dolog – megesik a nagy szerelmekkel is az ilyesmi -, eszembe sem jutott mostanáig, amikor programváltozás miatt gyorsan kellett valakit találnom péntekre.
A koncertszervezés általában macerás. Alkudozni kell egy csomót meg időpontot egyeztetni, aztán rögtön kiderül, hogy valami nem jó az egyik félnek, és kezdheti elölről az ember. Ebben a versenyszámban valószínűleg világrekordot döntöttem, ugyanis a Rejtély bookingolása a következőképpen zajlott:
- Halló! Jöttök pénteken a Tündérgyárba játszani?
- Hát meg kell kérdeznem a többieket… Jövünk!
A zenekar sampler alapokon játszik gitárzenét, különösen érdekes basszusszólamokkal. Ebből le is lehetne vezetni az indie, new wave, meg szintipop beütést, és lehetne akkora dögunalom, mint a Dr Beat, csak éppen nem az. Vannak prüntyögő szintik, erős gitárok, mély énekhang, minden ami kell. Már-már lőné be az ember a séróját, hogy pörögjön egy kicsit a menő szigetszentmiklósi Depeche Mode tribute zenekarra, amikor a következő szám Párizs külvárosába repíti, majd a Tisza part érintésével egy bérház dohos pincéjében találja magát. Több mint érdekes, ajánlom mindenkinek. Programkezdés: 20:00. Beugró nincs!