Idáig nem beszéltünk a “Magánszám” című programsorozatunk hátteréről, ideje néhány szót ejteni róla. Egy koncerten csillió decibellel üvölt a zene. Azért mész oda, hogy kiugráld magad, és másfél órán keresztül üvöltsd a kedvenced nevét. Ez kurvajó, csak a nyolcvanas évek végén néhány zenekar rájött arra, hogy felesleges vesződni a beállással meg a mikrofonokkal. Beraktak egy cédét, az énekes tátogott, a gitáros meg nyomta a riffeket, csak épp senki sem volt bekötve. A playback terjedt mint az influenza, sőt alakultak olyan csapatok is, ahol a zenészeknek csak a stúdióban jutott szerep, és valójában fahangú plakátfiúkkal adták el a produkciót. A legemlékezetesebb botrány a Milli Vanili nevéhez fűződik, még a Grammy-díjat is vissza kellett adniuk 1990-ben. Az instant előadások eléggé bosszantották azokat, akik komolyan vették a zenélést, többek közt emiatt találták ki az unplugged műfajt. Ennek a szónak nincs magyar megfelelője, talán a legjobb fordítás a “nincs bedugva” lehet. Nem arról van itt szó, hogy adásszünet van éppen a Private Goldon, hanem a zenekar akusztikus hangszereket használ, amik effekt és minden bizbasz nélkül a saját hangjukon szólalnak meg. Unplugged-ügyben egyébként világhatalom vagyunk, hiszen az MR2 Akusztik egyedülálló vállalkozás: Évente ötven koncertet rögzítenek a nyolcas stúdióban.
Fájt is a fejünk emiatt, mert mindenképpen szerettünk volna egy hasonló rendezvénysorozatot, de a Petőfi rádióval versenyezni nagyjából olyan, mintha Sumacher ellen pedálos Moszkviccsal állunk ki. Vergődtünk a dolgon napokig, majd Lotterfeld Boholy vezetőségi tag (én:) nagy hirtelen megmondta a frankót: Nem kell nekünk egy egész zenekar. Jöjjön le a frontember egy szál gitárral, és győzze meg a közönséget. Játsszon dalokat, meséljen történeteket, ha ez sem elég, álljon kézen. A “Magánszám” csak félig-meddig koncert. Az a célunk, hogy valóban közel hozzuk az előadót a közönséghez. A rajongók egy része biztos próbálkozott már a konyhában Belmondo dalokkal, nézzük meg milyen az, amikor a főhős csinálja ugyanezt a zenekar biztonságos háttere nélkül. Mivel egy ilyen előadást nem lehet elhúzni másfél óráig (bár volt akinek sikerült), kiegészítettük a programot egy diavetítéssel, ahol a mesét mi választjuk az előadó személyétől függően.
Fel is hívtuk az ötlettel Czutor Zolit a Belmondoból, akinek elsőre belement a dologba. Igaz, bepróbálkozott azzal, hogy kísérő zenészeket hozzon magával, de a makacs ellenállásunk miatt bele kellett nyugodnia a megváltoztathatlanba. Azt mondta, maximum fél órás műsorra számítsunk, mert az ilyesmit hamar megunja a közönség, ehhez képest még hajnali egykor sem lehetett kicsavarni a kezéből a gitárt… Szóval az este jól sikerült, mi pedig az összes zenésznek mondhattunk, hogy “A Czutor is megcsinálta, pont te nem mernél lejönni egy szál gitárral?”
Május 21-én Pálinkás Tamás mutatja meg, milyen az amikor nem áll isten a háta mögött. A koncert előtt levetítjük a Csillagszemű Juhász című diafilm eredeti, vágatlan verzióját, Tündér Gabriella tolmácsolásában. a program PONTOSAN este kilenckor kezdődik. Beugró nincs.
