A Tündérgyár vezetősége flash mob tehetségkutató verseny (szerűséget) rendez június harmadikán, csütörtökön. Amint tudjátok, időről időre meghívunk egy frontembert, és arra kényszerítjük, hogy egy szál gitáron, mindenféle zenekari kíséret nélkül adja elő a dalait. Ez a “Magánszám” című sorozatunk. Most viszont fordul a kocka, ugyanis a közönség produkálhatja magát, mi pedig ítélünk. Adott egy mikrofon és egy gitár, megmutathatjátok mire mentek vele. Előadhattok saját szerzeményt, feldolgozást, pofátlanul lopott slágert, bármit. A zsűri elnöke Czutor Zoltán (Nyers, Belmondo). Alelnökök: Lotterfeld Boholy és Gnúciusz Maximusz vezetőségi tagok. A zsűri biztosítja a versenyzőket, hogy velejéig korrupt (itatható), maximálisan részlehajló és szubjektív ítéletet hoz. Lesz természetesen közönségdíj is, a győztesek egész esti fogyasztását pedig a Tündérgyár állja. Czutor egy ölelést is beígért a nyertesnek, feltéve ha nőnemű és megfelelő paraméterekkel rendelkezik. Kezdés este nyolckor. Beugró nincs. Eredményhirdetés után Dj Czukor kifulladásig.
Kísérletezünk. Színekkel, italokkal, zenei stílusokkal. Emberkísérleteket is folytatunk természetesen, hiszen a közönségen tudjuk leginkább lemérni, hogy jó-e az, amit csinálunk. Idáig nagyjából elégedettek vagyunk a munkánkkal, mindössze egyszer nyúltunk mellé, amikor egy falusi lagzizenekarból alakult szintipop duó adott nálunk koncertet füstgéppel és lézershow-val, nagyjából nyolc elázott Depeche Mode rajongónak. Ezeket a képet a koncert csúcspontján készítettük:
Mindegy, ebből is tanultunk, és nem kezdjük el szervezni az “Amikor apád emós volt” fesztivált. Átvettük viszont a Kultiplex legendás hip-hop sorozatát, a Wacuumairst, és két hetente csütörtökön az egész vezetőség azt üvölti egész éjjel, hogy “Zöldrobotmajoooom, Zöldrobotmajooom, Zöldrobotmajooooooooooom!”
Ezen a héten robbanóanyaggal kísérletezünk. Ez két fő alkotóelemből áll: metálból és popzenéből. Jól összekutyuljuk őket, és ha balul üt ki a dolog, akkor sem jövünk zavarba. Kiírjuk a Tündérgyár üszkös romjaira, hogy “Vendéglő a világ végén”, és úgy csinálunk, mintha nem tehetnénk semmiről.
Pénteken a Negative Art szervezésében három zenekar szolgáltatja a fekete zajt. Programkezdés este nyolckor, és ezt kivételesen nem azért írjuk, hogy tízre beessen a közönség nagyobbik fele. Az egykori Stereochrist-frontember Makó Dávid új zenekara, a jóval southern-ösebb hangvételű bendzsóval is színesített dalokat játszó HAW, valamint az After Music-os estek révén jól ismert egri stoner-veterán Shapat Terror fog fellépni, az estét pedig egy fiatal szolnoki, erően pszichedelikus hangvételű csapat, a Fiktív nyitja majd. Beugró 500 Ft.
Ja, és nyáron menjetek el a Fekete Zaj fesztiválra, mi is ott leszünk:
Szombaton a Gumipop stábja tart nálunk bemutatkozó, és egyben ideiglenes búcsúbulit is.
Legyen alternatív vagy pop, szinti vagy gitár, LCD vagy Britney, ami új és menő a New York-London-Budapest tengelyen, azt itthon a Gumipop bulijain lehet hallani először és sokszor utoljára. Nem beszélve a legváratlanabb pillanatban felhangzó 60′s soul, 70′s punk vagy 80′s new wave klasszikusokról. Mindezt egy ideig utoljára lehet élvezni most szombaton a Tündérgyárban, mert a rendes Gumipop búcsúzik egy időre (minimum őszig). Szóval gyertek! Ingyenes.
Idáig nem beszéltünk a “Magánszám” című programsorozatunk hátteréről, ideje néhány szót ejteni róla. Egy koncerten csillió decibellel üvölt a zene. Azért mész oda, hogy kiugráld magad, és másfél órán keresztül üvöltsd a kedvenced nevét. Ez kurvajó, csak a nyolcvanas évek végén néhány zenekar rájött arra, hogy felesleges vesződni a beállással meg a mikrofonokkal. Beraktak egy cédét, az énekes tátogott, a gitáros meg nyomta a riffeket, csak épp senki sem volt bekötve. A playback terjedt mint az influenza, sőt alakultak olyan csapatok is, ahol a zenészeknek csak a stúdióban jutott szerep, és valójában fahangú plakátfiúkkal adták el a produkciót. A legemlékezetesebb botrány a Milli Vanili nevéhez fűződik, még a Grammy-díjat is vissza kellett adniuk 1990-ben. Az instant előadások eléggé bosszantották azokat, akik komolyan vették a zenélést, többek közt emiatt találták ki az unplugged műfajt. Ennek a szónak nincs magyar megfelelője, talán a legjobb fordítás a “nincs bedugva” lehet. Nem arról van itt szó, hogy adásszünet van éppen a Private Goldon, hanem a zenekar akusztikus hangszereket használ, amik effekt és minden bizbasz nélkül a saját hangjukon szólalnak meg. Unplugged-ügyben egyébként világhatalom vagyunk, hiszen az MR2 Akusztik egyedülálló vállalkozás: Évente ötven koncertet rögzítenek a nyolcas stúdióban.
Fájt is a fejünk emiatt, mert mindenképpen szerettünk volna egy hasonló rendezvénysorozatot, de a Petőfi rádióval versenyezni nagyjából olyan, mintha Sumacher ellen pedálos Moszkviccsal állunk ki. Vergődtünk a dolgon napokig, majd Lotterfeld Boholy vezetőségi tag (én:) nagy hirtelen megmondta a frankót: Nem kell nekünk egy egész zenekar. Jöjjön le a frontember egy szál gitárral, és győzze meg a közönséget. Játsszon dalokat, meséljen történeteket, ha ez sem elég, álljon kézen. A “Magánszám” csak félig-meddig koncert. Az a célunk, hogy valóban közel hozzuk az előadót a közönséghez. A rajongók egy része biztos próbálkozott már a konyhában Belmondo dalokkal, nézzük meg milyen az, amikor a főhős csinálja ugyanezt a zenekar biztonságos háttere nélkül. Mivel egy ilyen előadást nem lehet elhúzni másfél óráig (bár volt akinek sikerült), kiegészítettük a programot egy diavetítéssel, ahol a mesét mi választjuk az előadó személyétől függően.
Fel is hívtuk az ötlettel Czutor Zolit a Belmondoból, akinek elsőre belement a dologba. Igaz, bepróbálkozott azzal, hogy kísérő zenészeket hozzon magával, de a makacs ellenállásunk miatt bele kellett nyugodnia a megváltoztathatlanba. Azt mondta, maximum fél órás műsorra számítsunk, mert az ilyesmit hamar megunja a közönség, ehhez képest még hajnali egykor sem lehetett kicsavarni a kezéből a gitárt… Szóval az este jól sikerült, mi pedig az összes zenésznek mondhattunk, hogy “A Czutor is megcsinálta, pont te nem mernél lejönni egy szál gitárral?”
Május 21-én Pálinkás Tamás mutatja meg, milyen az amikor nem áll isten a háta mögött. A koncert előtt levetítjük a Csillagszemű Juhász című diafilm eredeti, vágatlan verzióját, Tündér Gabriella tolmácsolásában. a program PONTOSAN este kilenckor kezdődik. Beugró nincs.
Nyílt titok, hogy egy koncertajánló a következőképpen készül: A szerkesztő magához vesz egy bögre kávét, fél doboz cigarettát, és megpróbálja felhajtani a zenekarról eddig megjelent írásokat. Vakarja kicsit a fejét, kínjában ropit majszol, súlyosabb esetben telefonos segítséget kér anyukától. Persze mindez nem segít, hát összeollóz valamit a kész anyagokból, utána meg beül a sarki kocsmába megünnepelni ezt a nem mindennapi teljesítményt. Nekem ennél sokkal könnyebb dolgom van, elég ha bemásolom ide a Vodku honlapjáról a zseniális bemutatkozást:
“Szépek vagyunk, jók és okosak vagyunk, sokan vagyunk. Hangosak vagyunk. Népiesek vagyunk és világiak meg vallásosak. Városiak vagyunk. Meséket olvasunk.Eszünk-iszunk-szeretünk. Na és iszunk is néha. Valamelyikünket valamelyik közép- és kelet-európai , balkáni és más pesti kocsmában biztosan megtalálsz. Játszunk a lányoknak, mert szépek, és a fiúknak, mert nekik senki sem játszik. Vannak motívuunkincsek meg törött dallamok. Lángos dióhéjban.”
Italakció – Russian Standard vodka savanyú uborkával, egész éjjel: 450 Ft! Korsó Soproni és ötféle tömény, este kilencig: 300 Ft!
„ZS” kategóriás akciófilm. Alig fél perce hagyott alább a vérzivatar. A Kultiplex füstölgő romjai közül kimászik a főhős. Hanyagul megigazítja bézbolsapkáját, leporolja nadrágját, aminek az ülepe valahol úgy térdmagasságban található, mocskos tenyerét beletörli a véres asszonyverőbe (tudod a fehér atlétatrikó!!). Előkap a zsebéből egy mikrofont ”csigiri csek Yo!” és indul a beetbox.
Bobakrom neve nem csak Mószájszli kétes kocsmáiban és a csillagközi bérgyilkosok között cseng jól, de a hip-hop műfaj hazai kedvelői is egyszerre bólogatnak hallatán.
Dj Ozon-t sem kell bemutatni, valamint Tezsvíírt, Day-t és az F.N.L.-t sem. A ZöldRobotmajom viszont igényelhet némi előzetest. No, lássuk csak: Griinrobotmonkey-ékat hallgatva az jutott eszembe, hogy hasonlóképpen nyilvánulhat meg zeneileg Besenyőpistabácsi és 50cent törvénytelen gyereke, ha előtte megszállta a költők zöld tündérként nevesített múzsája. Hozzájuk képest a Belga Ipari tanuló, az Openstage, pedig eminens kisiskolások kettes sorba rendeződött osztálya, és ebben az a durva, hogy ők ezt komolyból csinálják! Nem viccelek, Őket látni és hallani kell! Egy szóval összefoglalva JÓ! Beugró: 400 Ft. lefogyasztható.