Kékesen kúszó füst gomolyog. A sarokban kazalba hányt hangszerek és zenészmaradványok. Ahogy Bill Kapitány énekelte: „Messze még a hajnal három óra húsz”. A nyakkendők már kicsit meglazultak, a bizonyára szebb időket is látott zakók vállai is mintha titokban kiegyeztek volna a gravitációval és lopakodva megindultak volna a padló felé. De Sonny nem adja föl. Gigászi harcot vív egyes egyedül, a pult szomszédságában egy (ki tudja hányadik) Unicummal:
-Micsodaaa? Én? Én, nem merem meginni? Én? Ezt?
De végül, mint a Fekete Lovag, ő is mindig győz.
Long Tall Sonny egyszer már megmutatta a Tündérgyárban, a kávézó apró színpadán mire képes. Most visszatér a teljes zenekarral a koncerttermünk deszkáit koptatni. Ezúttal ellentmondást nem tűrően bebizonyítva: Nem a lába van annak fából aki őket hallva nem ropja! Beugró: 500Ft.
